A társadalmi szerződés gondolata azt feltételezi, hogy az emberek bizonyos szabályokat és normákat elfogadnak annak érdekében, hogy közösségben élhessenek. Ezt ma modern fogalommal közigazgatásnak is hívjuk.
A Biblia és különösen a Tízparancsolat egy korai példája ennek a közigazgatási rendnek, amely az emberi együttélés alapvető normáit határozta meg. Az Ó- és Újszövetség, azaz az egykori “régi” és az “új” társadalmi szerződés különböző módon járult hozzá a társadalmi rend kialakulásához, és hatásuk a történelem során számos közösség jogi és erkölcsi rendszerében megmutatkozott. Ma Magyarországon az Alaptörvény Nemzeti Hitvallása és az R cikke is beemeli a hazai társadalmi szerződésbe a Bibliát, mint a jelen társadalmi szerződés alapvető viselkedési erkölcsi normája, amit amúgy az Alaptörvény Q cikk 1. pontja ír elő az alapvető jogi normák és a nemzetközi szerződések mellett.
Az Ó- és Újszövetség mint társadalmi szerződés
Az Ószövetség Izrael népének törvényeit és erkölcsi rendjét fektette le. A mózesi törvények – különösen a Tízparancsolat – nemcsak vallási előírások voltak, hanem a társadalom működésének alapvető normáit is meghatározták. Ezek a törvények biztosították a közösség stabilitását, az igazságszolgáltatás alapjait, és megakadályozták a társadalmi káoszt. A zsidó nép számára a Tóra törvényei Isten és az ember közötti szövetséget jelentették, amely feltételekhez kötötte a társadalmi rend fenntartását, amit aztán egymás felé is kiterjesztenek.
A Jogorvoslat olvasó által támogatott kiadvány. Ha új bejegyzéseket szeretnél kapni, és/vagy támogatni szeretnéd a munkámat, fontold meg, hogy ingyenes vagy fizetős előfizetővé válj.
Az Újszövetség ezzel szemben az erkölcsi tanításokra helyezte a hangsúlyt, kiegészítve az Ószövetség törvényeit a szeretet és megbocsátás eszméjével. Jézus tanításai, például a Hegyi Beszéd, új erkölcsi normákat állítottak fel, amelyek az emberi kapcsolatokra és a közösségi együttműködésre épültek. Az Újszövetség hozzájárult a nyugati társadalmak későbbi etikai és jogi fejlődéséhez is, hangsúlyozva az egyén felelősségét és a közösségi szolidaritást.
A Tízparancsolat mint társadalmi normarendszer
A Tízparancsolat a legalapvetőbb erkölcsi szabályokat rögzítette, amelyek a korabeli közösségek stabilitását biztosították. Ezek a következő társadalmi funkciókat töltötték be:
- Vallási és erkölcsi alapok – Az első néhány parancsolat az Istenhez való viszonyt szabályozta, amely a közösség összetartozását erősítette. Az egyistenhit elve segített az emberek közötti közös értékrend kialakításában.
- Család és közösség védelme – Az olyan parancsolatok, mint a „Tiszteld apádat és anyádat” vagy a „Ne paráználkodj”, a család intézményét és az erkölcsös életmódot védték. Egy stabil családstruktúra elengedhetetlen volt a társadalom fennmaradásához.
- Jog és igazságosság – A „Ne ölj”, „Ne lopj” és „Ne tégy hamis tanúbizonyságot” normák biztosították, hogy a társadalom tagjai tiszteletben tartsák egymás jogait és tulajdonát. Ezek az alapelvek később a modern jogrendszerek alapjává is váltak.
- Gazdasági és társadalmi stabilitás – A „Ne kívánd más vagyonát” és „Ne kívánd más házastársát” szabályok segítettek megőrizni a társadalmi békét, csökkentve az irigységet és a konfliktusokat.
Történelmi példák a Biblia és a Tízparancsolat hatására
A Bibliában rögzített törvények és erkölcsi normák hatása több történelmi korszakban is megfigyelhető:
- Ókori Izrael: A Tóra törvényei a zsidó nép jogrendjének alapját képezték, biztosítva a társadalmi rendet és az igazságszolgáltatást.
- Középkori Európa: A kereszténység elterjedése után a Tízparancsolat erkölcsi normái beépültek az európai jogrendszerekbe, és a keresztény egyház kulcsszerepet játszott a társadalmi rend fenntartásában.
- Modern nyugati társadalmak: A Biblia erkölcsi tanításai, különösen a szeretet és az igazságosság eszméje, hozzájárultak a modern emberi jogok és demokratikus értékek kialakulásához.
A Tóra és a Biblia kritikája.
Sok kritika éri mind a Tórát, mind a Bibliát, például, hogy mózes miért ölette meg Ábrahám népét, miután elkészült a Tízparancsolat, amiben az első parancs, a “Ne Ölj” elve. De ebbe most ne menjünk bele, mert ezek társadalomszervezési metafóraként is kiváló alapok a mai modern társadalmakhoz is. Én például nem szeretnék egy olyan társadalomban élni, ahol nincs tiltva az ölés ténye.
Az is tény, hogy a mai modern társadalomban a elitista nagytőke elég jelentős befolyást gyakorol, sok esetben olyan erkölcsi alapokat, mint például a Tízparancsolat megszegése, de ennek éber fegyelmezése mégis csak egy felelős társadalom felelőssége.
Mindenesetre a Biblia és a Tízparancsolat egyfajta korai társadalmi szerződésként működött, amely meghatározta az emberi együttélés alapvető normáit. Az Ószövetség törvényei a társadalmi rend és az igazságszolgáltatás alapjait fektették le, míg az Újszövetség erkölcsi tanításai tovább formálták az emberi kapcsolatokra vonatkozó normákat. A Tízparancsolat egy egyetemes erkölcsi rendszerként funkcionált, amely hosszú távon befolyásolta a társadalmak fejlődését. Az általa közvetített normák és értékek ma is érvényesek, bizonyítva a társadalmi szerződések hosszú távú hatását.
Igen, sokféle más modell is létezhet a Biblia helyett, és sokan fogalmaztak meg más szerkezeti normákat, mégis a mai globális kultúra hatását figyelembe véve sokkal egyszerűbb az jelenlegi rend alapjait megtartani, mint egy újat bevezetni. Ennek legfőbb oka az a kognitív hadviselés, amiről az első bejegyzésben írtam.
Ha ezek után egyetértesz abban, hogy a Biblia, és különösen a Tízparancsolat miért kell, hogy egy mai, modern társadalom alapvető viselkedési normáit képviselje ma is, és kíváncsi vagy, hogy hogyan tud segíteni neked a Biblia az alapjogaid megvédésében, akkor válj támogatómmá, vagy várlak szeretettel a képzéseimen.